Április 22
A döntő utáni két utolsó napunk Amerikában a felhőtlen nyaralás jegyében telt. Szombaton felkerekedtünk és elautóztunk Daytona Beachre meglátogatni a Netflix Cheer című sorozatából ismerős híres versenyhelyszínt, a Bandshellt.
A szinte kötelező stunt fotók letudása után, a következő pár órát az óceánparton töltöttük. Volt aki a napsütést, mások az embermagas hullámokat élvezték a legjobban, de persze egy két stuntra is maradt még idő.
Április 23
Az utolsó napunkat ismét Disney Worldben töltöttük, táncos duónk, Regi és Barbi pedig az International Cheer Cupon versenyeztek, ismételten egy nagyon szép gyakorlattal. A legtöbben az egész napot az Animal Kingdomban töltötték, ami az orlandói vidámparkok közül az egyik legnagyobb. Ez egy állatkert és egy vidámpark is egyben, aminek minden része egy-egy kontinenst idéz fel.
Április 24-25
A hazaút a sok reptéri várakozással és két szállással eleve hosszúnak, több mint 24 órásnak ígérkezett, de utólag kiderült, nem ússzuk meg ennyivel.
Az orlandói reptéren derült ki, hogy bár egy gépre foglaltunk jegyet, a csapat mégis külön utazik, egymástól több óra eltéréssel, és csak Amszterdamban találkozunk újra. Ha ez nem lett volna még elég, az útlevélellenőrzésnél és a biztonsági átvilágításnál akkora sorok kanyarogtak, hogy a csapat egy része nem érte el a repülőt a kapuk zárása előtt. Szerencséjükre (és a gépre időben feljutottak pechjére) hirtelen akkora vihar kerekedett, hogy az erős villámlás miatt a repülő nem kapott felszállási engedélyt, így a gépen ülők egy órát rostokoltak a betonon. A vihar elállta után egy kedves magyar légiutas kísérő közbenjárásával a hátramaradt tagokat is felengedték, így ők is végigélvezhették az egyórás, végig turbulenciában töltött repülést a többiekkel együtt.
Az atlantai átszállás szerencsére viszonylag problémamentes volt, a hosszú úton volt, akinek még aludni is sikerült pár órát. Amszterdamban aztán újra egyesült a csapat, itt csak a gépek indulási idejével, és az indulási helyek megváltoztatásával próbáltak fenntartani minket, de egy ilyen apró akadályt, már ennyi utazás után könnyen meg tudtunk ugrani. Végül, több mint 24 óra utazás után szerencsésen megérkeztünk a tavaszi napsütésben pompázó Budapestre.
Köszönjük mindenkinek, aki ezt a blogot olvasva velünk tartott az út során, reméljük érdekesnek találtátok a kalandjainkat!
