Egy-egy verseny vagy fellépés után gyakran kapjuk meg a kérdést ismerősöktől, barátoktól:
“Oké, nagyon menő, amit csináltok, de ezt mégis hogyan gyakoroljátok ki? Van valami biztosítókötél? Egyáltalán hogy lehet ezt elkezdeni?”
Nézzük tehát meg közelebbről együtt, hogyan lehet az első szőnyegre lépéstől egy basket (magas dobás) hátraszaltóig biztonságosan eljutni!
Bemelegítés
Egy cheerleading edzés bármilyen más sporthoz hasonlóan bemelegítéssel kezdődik. Keringésfokozás, az izületek átmozgatása, és egy kevés erősítés is belefér a közös, vezetett bemelegítésbe. Ezek általában zenére történnek, az edző stílusától függően lehetnek areobik jellegűek, vagy hagyományosabb, a torna órákról is ismerős mozdulatokat (például gugolásból felugrás, törzskörzés) tartalmazó feladatsorok. A flyerek esetében különösen fontos egy rövid nyújtás beiktatása is, mivel csak így lehetnek képesek a levegőben a különböző hajlékonysági elemeket (flyer pózokat) végrehajtani.
A körülbelül 30 perces bemelegítés után következik a stuntolás (ejtsd: sztántolás), magyarul emelés, vagyis a lényeg, amiért a sportolók igazából jöttek.
Stuntolás
A kezdőket mindig az edzők sorolják be egy pozícióba (flyer vagy base), ami alkatukhoz az adott körülmények között a leginkább megfelelőnek tűnik. A körülményeket azért fontos hangsúlyozni, mert az a lány, aki egy all girl groupban base pozícióba került, hogy egy nálánál könnyebb lányt emeljen, könnyen lehet, hogy a coed groupban (ahol fiúk is emelnek) már flyer pozícióban is kipróbálhatja magát. Kezdőként célszerű minél többféle pozíciót kipróbálni, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Bár könnyebb útnak tűnik mindig ugyanazokkal az emberekkel, ugyanabban a felállásban együtt stuntolni, de haladóbb szinten már szinte bárkivel képesnek kell lenni együtt emelni.
A sportolók az edzéseken mindig párban (partner stunt) vagy kisebb 3-5 fős csoportokban (group stunt) emelnek. A partner stunt általában koedukált műfaj, itt egy fiú emel egy lányt, míg a group stuntban a base-ek lehetnek csak fiúk, csak lányok, vagy akár vegyesen is.
Miután mindenki megtalálta a helyét az egységek egymástól független gyakorlásba kezdenek. Nagyon leegyszerűsítve ez háromféleképpen történhet:
- A sportolók első edzésükön vesznek részt, vagy haladóként egy számukra teljesen új elem tanulásába szeretnének fogni. Ilyenkor elengedhetetlen az edzői jelenlét, az önálló gyakorlás még nem opció. Az edző akár tapasztaltabb sportolókat is bevonva megmutatja az adott elem kivitelezését, egyesével elmagyarázva a különböző pozíciót betöltő sportolóknak (flyer és base-ek), hogy mi lesz a feladatuk és mire érdemes figyelniük. Általában az első próbálkozásokat még közelről felügyelik, és csak akkor hagyják magukra a sportolókat, amikor úgy érzik, ezzel már nem veszélyeztetik őket.
- A következő szint, amikor a sportolók már edzői segítség nélkül, de egymást biztosítva (spotterekkel) gyakorolhatják az emeléseket. A spotter (de lehetnek többen is) feladata, hogy biztosítsa az emelést, vagyis megakadályozza, hogy a flyer a földre zuhanjon. Spottolni ugyanúgy meg kell tanulni, mint magát az emeléseket, értelemszerűen egy kezdő sportolót nem érdemes spotternek beállítani egy veszélyes, haladó szintű elem gyakorlásához. A sportolók ezért szeretnek hasonló szintű egységekkel összeállni, mert így felváltva tudnak emelni és egymást biztosítani. Az edzők őket már nem felügyelik szorosan, de időről-időre rájuk néznek, hogy kijavíthassák a hibás technikát, ha szükséges.
- Az utolsó szint az önálló gyakorlás, ilyenkor a sportolók edzői segítség és spotterek jelenléte nélkül is tudnak már gyakorolni. A haladó sportolóknak már képesnek kell lenniük önállóan felmérni saját tudásukat, és felelős döntést hozni arról, hogy szükségük van-e spottere, vagy egyedül is gyakorolhatnak-e egy-egy elemet. Gyakran előfordul az is, hogy a base-ek, flyerükt kérdezik meg arról, hogy szeretnének-e spottert hívni, vagy anélkül is biztonságban érzik magukat emelés közben?
Láthatjuk tehát, hogy a fenti három gyakorlási forma sosem a sportolók képzettségétől, hanem mindig a gyakorolni kívánt elem újszerűségétől függ. És éppen ez garantálja a sportolók biztonságát leginkább, mert ami még nem megy, és ezért veszélyes, azt mindig biztosítva, spotterek jelenlétében gyakorolják. A versenyeken vagy fellépéseken bemutatott elemek pedig értelemszerűen mind olyanok, amiket edzéseken már önállóan, extra biztosítás nélkül is gyakoroltak. Különösen igaz ez azokra a fellépésekre, ahol például betonon, esetleg tömegben kell stuntolniuk. Ilyenkor csakis azokat az elemeket vállalják be, amiket álmukból fölébredve is képesek lennének megcsinálni.
Team edzések
Mindezidáig csak a különböző egységek (partnerek és groupok) önálló gyakorlásáról beszéltünk, de hogyan állnak ezek össze egyetlen nagy csapattá?
A team edzések abban különböznek az open vagy a kezdő edzésektől, hogy itt az egységek mind ugyanazt az elemet gyakorolják, amit végül a gyakorlatban számolásra, szinkronban kell tudniuk végrehajtani. Nem elég tehát, ha hibátlanul megcsinálnak egy basket szaltót, de ügyelniük kell arra is, hogy pontosan egyszerre dobjanak a többi grouppal, és a flyerek is lehetőleg azonos magasságban szaltózzanak a levegőben. Egy team edzésen általában van lehetőség egy rövid egyéni gyakorlásra (pl. 10 percet kapnak a groupok a basketok átnézésére), utána pedig az edző számolására vagy zenére szinkronban dolgozik mindenki. Egy adott elem kigyakorlása után az edző jelzésére áttérnek a gyakorlat egy következő blokkjára, egészen addig, míg a végére nem érnek.
A versenykoreográfiát mindig az edzők állítják össze, és általában már a szezon elején van egy elképzelésük arról, hogy milyen elemeket szeretnének kigyakoroltatni a sportolóikkal.
A szinkronban stuntolásnál még nagyobb összhangot igénylő feladat a piramisok kigyakorlása. A cheerleadingben a piramis definíciója egyszerű és könnyen megérthető: Két stunt, ami a levegőben összekapcsolódik. Ezen definció alapján piramisnak tekinthető két nyakbaülés is, ahol a flyerek összekapaszkodnak a levegőben, de piramisnak nevezzük azt a néha dinamikusan változó, a teljes csapatot igénybe vevő komplex stunt csoportot is, amit a versenycsapatok koreográfiájában láthatunk. Itt gyakran feloldódnak az eredeti egységek határai, mert könnyen lehet, hogy a base-ek saját flyerüket egy másik groupra dobják, hogy utána helyette egy máshonnan érkező flyert emeljenek a magasba. Egy-egy magas szintű all star amerikai csapat esetében gyakran szinte felfoghatatlan sebességgel váltakoznak a szerepek, aki az egyik pillanatban még repült, az a következőben már egy másik flyert forgat a levegőben és fordítva.
A team gyakorlatok fontos eleme még a térforma, aminek be nem tartása leronthatja az egész gyakorlat összképét. Hiába szépek a stuntok, ha az átló amiben állniuk kellene görbe, és nem ér el a szőnyeg egyik sarkától a másikig, hanem valahol még félúton vége szakad.
És ha mindez megvan, minden stunt egyszerre repül a levegőbe, a piramisokban mindenki tudja, mi a feladata, és még a térforma is szép, akkor jöhetnek az apró díszítések, amik igazán egyedivé és látványossá teszik a koreográfiát: karmozdulatok, fejtartások, láblendítések és persze nem utolsó sorban az arckifejezések. Elsőre talán meglepőnek tűnhet, de az a flyer, aki sosem gyakorolja edzésen, hogyan kell stunt közben magabiztosan mosolyogni (még akkor is, amikor úgy érzi menten lezuhan), annak a versenyen sem fog ez menni. Egy riadt, kétségbeesetten koncentráló arckifejezés pedig könnyen leronthatja az egész gyakorlat színvonalát. A flyerek feladata, hogy eladják a gyakorlatot a zsűrinek, úgy kell mosolyogniuk, mintha mindaz amit a levegőben művelnek, a világ legkönyebb feladata lenne.
Lenyújtás
Az edzések utolsó eleme (amit sok sportoló sajnos hajlamos elmismásolni ha teheti) a lenyújtás. Ez általában egyénileg történik, de ez nem azt jelenti, hogy nem szükséges komolyan venni. Egy alapos lenyújtás segíthet megelőzni a komolyabb izomlázat, és hozzájárul az izmok rugalmasságának megőrzéséhez. Éppen emiatt flyereknek és base-eknek egyaránt szükséges.
Az edzések végén az edzők általában értékelik a sportolók aznapi munkáját, és kitűzik a célokat a következő edzésre.
